Fiatalok voltak, és kellett a pénz – ezzel nemigen védekezhet majd az a hét bírósági végrehajtó, akik a gyanú szerint összesen majdnem közel 900 millió forintot fizettek Schadl Györgynek, a kar elnökének a kinevezésükért. Az elérhető dokumentumok alapján nem volt nehéz azonosítani őket, és cégadataik szerint az sem okozhatott nekik gondot, hogy mélyen a zsebükbe nyúljanak.
Címlapképünkön Schadl György, a hét letartóztatásban ülő végrehajtó, valamint Schadl házi őrizetben ülő felesége látható.
2019. augusztus 7-én Budapesten, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar Cházár András utcai székházában ünneplésre készültek, aznap tette le esküjét 13 új, önálló bírósági végrehajtó, az eskü szövegében pedig megfogadták, hogy „szakmai kötelességeiket lelkiismeretesen és a legjobb tudásuk szerint teljesítik”.
Az ünnepségen résztvevők valószínűleg nem sejtették, hogy két és fél év múlva közülük ketten letartóztatásban fognak ülni. A gyanú szerint a szekszárdi járásbíróság mellett végrehajtóként dolgozó O. Ákos 78 millió forintot, és a szigetszentmiklósi járásbíróság mellé kinevezett F. Miklós pedig ennek több mint dupláját, 198 milliót fizetett a Bírósági Végrehajtói Kar elnökének, Schadl Györgynek, hogy ők nyerjék a pályázatot, és vehessék át kinevezésüket a székházterem első sorában.
Nem ők voltak azonban az egyetlenek: rajtuk kívül még öt önálló bírósági végrehajtói pályázat szerepel abban a parlamenti határozattervezetben, amely felsorolja, hogy milyen kinevezésekben lehetett benne a keze Völner Pálnak, a napokban lemondott igazságügyi államtitkárnak, és az ügy kirobbanásakor a reptéren őrizetbe vett Schadlnek.
Összezárnak, nem beszélnek
Mivel az Országgyűlés mentelmi bizottságának KDNP-s elnöke, Hargitai János által aláírt dokumentum elég sok részletet tartalmaz, például azt, hogy melyik járási bírósághoz bekötött végrehajtók a gyanúsítottak, így nem volt nehéz beazonosítanunk azt a hét végrehajtót, akik – több helyről megerősített információink szerint – már letartóztatásban voltak, amikor Völner Pál neve nyilvánosságra került az ügyben.
A dokumentumok szerint heten összesen 884 852 000 forintot juttattak el annak sofőrjén keresztül az MBVK elnökének, aki ennek kevesebb mint tizedét, 83 millió forintot csorgatott vissza Völnernek.
Azt, hogy valóban róluk van szó, egymástól független forrásaink megerősítették, az érintettek irodája azonban nem, azok gyakorlatilag elérhetetlenné váltak. Volt, akinél kicsörgött ugyan a telefon, de nem vette fel senki, másnál már csak egy automata mondta be, hogy a szám már nem kapcsolható. Volt, akinek honlapján az is kint volt, hogy szünetel az ügyfélfogadás, de a legtöbben egész egyszerűen eltűntek a nyilvánosság elől. Nemcsak az ügyben gyanúsítottá vált végrehajtók, de az irodáikban dolgozó munkatársak is elérhetetlenek. Az ügyfelek felé azt kommunikálják, hogy “technikai okok miatt” átmenetileg szünetel az ügyfélfogadásuk, de az a kliens sincs könnyebb helyzetben, aki a végrehajtó állandó helyettesét, tehát egy másik végrehajtót próbál utolérni.
Az ügyben meggyanúsított végrehajtók közül telefonon csak az egyikük állandó helyettesét értük el (az illető nem kívánt nyilatkozni), a többi esetben legfeljebb csak a titkárnőkig jutottunk, vagy addig sem. Akadt olyan titkárnő, aki a Végrehajtói Karhoz irányított minket a kérdéseinkkel, ám hiába, ott sem túl kommunikatívak ez ügyben. És nem csak újságíróként esélytelen őket megszólítani. Akkor is falakba ütköztünk, amikor egyszerű ügyfélként próbáltunk meg kapcsolatba lépni a gyanúsított végrehajtókat helyettesítő végrehajtókkal.
A végrehajtók azonosításában sokat segített, hogy a határozati javaslatban nemcsak a járásbíróság volt megnevezve, mely mellett dolgoztak, hanem kinevezésük időpontja is. A dokumentumból az is könnyen kideríthető volt, hogy a gyanú szerint melyikük mennyit fizetett Schadl Györgynek. Hogy az összeg nagysága mitől függött, az nem világos, pedig a szórás elég nagy: volt köztük, aki „csak” 40 milliót adott, más a 250 milliót sem sajnálta azért, hogy végrehajtó lehessen.
Fiatalok és kellett a pénz
Egy dolog mindannyiukban közös:
az elérhető nyilvános információk szerint nem előre fizettek a kinevezésükért.
A gyanúsítottak mindegyike körülbelül egy éve praktizált, és bevételeik is voltak, amikor apránként csorgatni kezdték a pénzt Schadlnek. Bármilyen furcsa, ezzel nem verték magukat túl nagy költségekbe, hiszen a végrehajtói szakma jól jövedelmez, volt köztük olyan, aki a nyilvánosan elérhető cégadatok szerint praxisa második évében már 173 milliós adózott eredményt ért el.
Az sem mondható, hogy sokat kellett volna várniuk a helyekért, hiszen az általunk beazonosított végrehajtók egy kivételével mindannyian a harmincas éveikben járnak.
Mivel sem a munkatársaik, sem a helyetteseik nem voltak bőbeszédűek, a beazonosított végrehajtókról nagyjából annyit lehet tudni, amit kinevezésükkor maga az MBVK adott meg róluk hivatalos lapjában, az Executióban.
A Győri Járásbíróság mellett dolgozó M.-né Cs. Éva is például kifejezetten ismert volt végrehajtói körökben, a hivatalos lapban is találtunk olyan cikket, melynek társszerzője volt. Szakmai előéletére sem lehet panasz, a 2010-es jogi diploma, majd a jogi és végrehajtói szakvizsga után egy önálló bírósági végrehajtónál, majd a Zuglói Polgármesteri Hivatal Lakásgazdálkodási Osztályán dolgozott jogászként.
Saját irodáját 2017 augusztusában alapította meg, majd két hét múlva le is tehette ünnepélyes esküjét – melyet a gyanú szerint 2018. november 12. és 2020. november 30. között összesen 39 450 000 forinttal hálált meg. Volt miből, a cégadatok szerint az adózott bevétele a 2018-as 44 millió után 2019-ben 60, 2020-ban pedig már 82 millió forint volt.
Győri kollégájával azonos évben, 2017-ben alapította meg önálló végrehajtói irodáját Sz. Balázs, aki a gyanú szerint a monori járásbíróság melletti praxisért jóval többet, 190 millió forintot volt hajlandó fizetni. A cégadatok szerint a Pest megyei településen sokkal jövedelmezőbb volt a végrehajtói szakma, mint Nyugat-Magyarország egyik legnagyobb városában, hiszen az ELTE jogi karán 2009-ben diplomázott Sz. Balázs csak 2019-ben 201 milliós adózott eredménynek örülhetett.
Ő eskütétele előtt a Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet és Baleseti Központnál dolgozott jogi előadóként, majd jogtanácsosként, 2015 és 2017 között pedig ügyvédként praktizált.
Az, hogy a budapesti végrehajtói irodák a legértékesebbek, jól mutatja a Budai Központi Kerületi Bíróság mellett működő M. Eszter példája, aki a gyanú szerint 2018 novembere és 2021 májusa között közel 255 millió forintot juttatott el Schadlnek. Az, hogy miből, az ő esetében azonban nem világos, mert a nyilvános cégadatai csak 2018-ból elérhetők, ami mindössze 23 milliós adózott eredményt jelez.
Budai irodáját a többiekhez hasonlóan ő is 2018. augusztusi kinevezése előtt két héttel alapította, szakmai előélete viszont neki a legmeggyőzőbb: jogi diplomája mellé vagyonkezelő specialista, valamint tőkepiaci és bankszakjogász képzésen is részt vett, majd 2006-tól 2010-ig a Fővárosi Bíróságon dolgozott előbb bírósági forgalmazóként, később bírósági titkárként. Később közbeszerzési tanácsadó és jogtanácsos volt, 2013-tól pedig ügyvédként dolgozott.
Kisebb hal volt a fonyódi N. Gábor, aki kevesebb mint két évig élvezhette az önálló praxist. A 2020 januárjában kinevezett végrehajtó 10 évvel korábban szerezte az állás feltételeként szabott jogi diplomáját, végrehajtói szakvizsgája pedig 2019-es. Volt jogászgyakornok, jogi előadó, de még ennél is érdekesebb, hogy 2013 és 2017 között a kormányközeli Alapjogokért Központot működtető Jogállam és Igazság Nonprofit Kft.-nél volt jogi elemző.
Hogy ugyanarról az emberről van szó, azt az Alapjogokért Központ is megerősítette, akik lapunk megkeresésére azt válaszolták, N. Gábor „már hat éve nem áll semmilyen jogviszonyban a Jogállam és Igazság Nonprofit Kft.-vel”.
A parlamenti határozattervezet szerint a férfi a többiekkel ellentétben csak egy alkalommal fizetett Schadl Györgynek, de akkor rögtön 42 millió 600 ezer forintot. Ez gyakorlatilag megegyezik a 2020-as adózott eredményével, azaz valószínűleg a teljes első évi bevételét praxisára fordította.
Több pénzből gazdálkodhatott a ceglédi járásbíróság mellett dolgozó V. Levente, akit együtt neveztek ki N. Gáborral. Ő a gyanú szerint idén április és május között 81 millió 500 ezer forintot juttatott el a kar elnökének, ami nem volt nehéz, mert első évében már 102 millió volt az adózott eredménye.
Ő 2008-as jogi diplomája után ügyvédjelöltként kezdte pályáját, majd a Mráz és Társa végrehajtói irodában kezdett dolgozni jogi előadóként, hogy 2012 és 2015 között átnyergeljen a CIB Bank Zrt.-hez, ahol a speciális ügyeket intézte. 2015 és 2017 között az Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítványnál workout menedzser, 2017 áprilisától a Momentum Credit Zrt.-nél projektmenedzser volt.
Együtt tette le az ünnepélyes eskütételt F. Miklós és O. Ákos is, akik mindketten 2019 nyarán vehették át saját irodájukat. Igaz, egyikük Szekszárdon, a másikuk Szigetszentmiklóson, ami az érte fizetett pénz összegében is meglátszik.
Kettejük közül O. Ákos került Szekszárdra, amiért a gyanú szerint tavaly június óta 78 millió forintot fizetett. Jogi diplomáját 2008-ban szerezte, követeléskezelési területen 2011-től dolgozott az OTP Faktoring Követeléskezelő Zrt.-nél, végrehajtási területen pedig 2017-től látott el végrehajtó-helyettesi feladatokat.
A szigetszentmiklósi járásbíróság mellett dolgozó F. Miklós majdnem 200 millió forintot fizetett ki, hogy övé lehessen a praxis, de ez is 60 millióval kevesebb, mint 2020-as és 2019-es bevétele összeségében. Ehhez egyébként mindössze másfél évre volt szüksége – irodája működése csak a múlt hét óta szünetel.
F. Miklós jogi diplomáját 2002-ben szerezte, majd rögtön a szegedi városi ügyészségen kezdte: előbb fogalmazóként, majd titkárként, 2007-től pedig ügyészként. Ha tehát valaki, ő biztosan tisztában van a letartóztatásban azzal, hogy mi várhat rá a Völner Pál meggyanúsításához vezető botrányban. |
