Magyarországon a focisták fizetéseit gyakorlatilag hétpecsétes titokként őrzik a klubok, legfeljebb csak egy-két, az érintett szereplők által nem megerősített információ szivárog ki, milyen bérért rúgják a bőrt a játékosok az első osztályú bajnokságban. Ám becsléseket végezni és trendeket kimutatni, enélkül is lehet
A minap a Puskás Akadémia háza tájáról érkezett egy egészen konkrét információ, miszerint az iráni származású, 26 éves Sahab Zahedi közel 800 ezer eurót fog keresni évente, ami átszámítva megközelítőleg havi 24 millió forintra jön ki. A hírre a klub nem reagált. Hasonló konkrétumok egyes játékosokat illetően a korábbi években is kiszivárogtak, például 2017-ben volt egy egész hosszú lista a hazai bajnokság topfizetéseiről, mely még utána sokáig elő-előkerült az interneten. Ez alapján az akkor legjobban fizetett játékos Juhász Roland volt havi 8 milliós fizetésével. Amennyiben igazak a hírek a felcsúti fociklub iráni játékosáról, akkor kijelenthetjük, a hazai labdarúgás bérszínvonala szárnyalt az utóbbi években.
Azt, hogy a magyar bajnokság a focista fizetések terén egyre jobban felzárkózik a nyugat-európai színvonalhoz, az UEFA év elején kiadott benchmark jelentése is alátámasztja. Az elmúlt pár évben már a top20 bajnokságban szerepel Magyarország a bérköltségek tekintetében, ráadásul a helyzet annyira rendkívüli hazánkban, hogy a koronavírus-járvánnyal terhelt szezonban is kimagasló mértékben, 18 százalékkal nőtt a teljes bérköltség. A trend pedig minden jel szerint tavaly is folytatódott.
A felcsúti játékos fizetésének apropóján összesítést készítettünk a céges beszámolókban szereplő létszám- és bérköltségre vonatkozó adatok segítségével. Azt mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy a klubok és az NBI szintjén számított átlag nem zárja ki a felcsútihoz hasonló magas fizetéseket. Ennek legfőképp az az oka, hogy az éves beszámolók kiegészítő mellékleteiben csak elvétve találkozni olyannal, hogy az alkalmazotti létszámot lebontják játékosokra és egyéb alkalmazottakra. Egy gazdasági társaság, egy klub alkalmazásában ugyanis nemcsak szigorúan sporttevékenységet végző alkalmazottak vannak, hanem irodisták, takarítók, egyéb adminisztratív vagy gazdasági operatív tevékenységet végzők is. Mivel nincs lebontás (ezt a DVSC alkalmazza csak rendszeresen), a bérköltség az ő fizetésüket is tartalmazza. Ennek ellenére néhány dolgozó fizetésétől mégis meg tudjuk tisztítani a bérköltséget. A dokumentumok hagyományosan fizikai/szellemi, valamint teljes és részmunkaidős alkalmazottakra lebontják az adatokat, a játékosokat pedig a teljes munkaidősek és/vagy a szellemi foglalkoztatásúak közé sorolják be. Tehát, ahol nem találtunk sportolókra lebontott adatokat, ott a fenti metódus alapján számoltunk átlagokat.
Többmilliós átlagfizetések a focikluboknál
Becslésünk során a mögöttünk hagyott szezon NBI-es szereplőinek adatait vettük figyelembe, mely alapján
a bajnokság átlagos bruttó havi fizetése 1,49 millió forintról 1,77 millióra emelkedett.
Ez a növekedés a 2020. májusában végetért szezonban NBI-ben szereplők átlagánál 18,5 százalékkal magasabb összeg. Akkor a Diósgyőr és a Budafok szerepelt a tabellán az MTK és a Gyirmót helyett, a bajnokság átlaga pedig majdnem 1,5 millió forint volt. A több mint 18 százalékos átlagnövekedés egyébként jócskán meghaladja az országos átlagra jellemző tavalyi növekedési szintet - vagyis nem túlzás azt mondani, hogy a focista bérekre jellemző csak igazán a bérrobbanás. Főleg akkor válik igazzá ez a mondás, ha klubszinten is megvizsgáljuk, hol, mennyi az átlagos bérszint.
Szembetűnő változás volt, hogy míg 2020-ban csak egy kimagasló klubot találtunk átlagfizetés terén, addig a tavalyi beszámolók alapján már négy gárda is kiemelkedik.
Toronymagasan a legmagasabb az átlagbér a Ferencvárosnál, 3,14 millió forint. A csapatot
a MOL Fehérvár követi közel 2,3 millióval,
a felcsúti csapatnál 2,07,
a Kisvárdánál pedig 2,1 millió forint a havi átlagfizetés.
Nem véletlen egyébként, hogy a bajnokság első négy helyezettje is ez a csapat lett, ha nem is pontosan ugyanilyen sorrendben. Mind a négy klub talán a legszorosabban kapcsolódik a Nemzeti Együttműködés Rendszeréhez, melynek köszönhetően elképesztő bevételekre tudnak szert tenni akár irányított szponzoráció, hirdetési pénzek, akár a tulajdonos gazdasági érdekeltségei révén. (Persze, a nemzetközi kupaporondon néhány meccset megélő csapatok az UEFÁ-tól is szép summára tehetnek szert) Mindez pedig megteremti a lehetőséget arra, hogy külföldről nagyobb összegekért idehaza erősítésnek számító játékosokat igazoljanak.
Az, hogy például a Kisvárda a második helyet tudta megszerezni a tabellán nem véletlen, az átlagbérek éves változásából feltételezhető, hogy a korábbinál jóval magasabb bérigényű játékosokat igazoltak. Itt egy év alatt ugyanis 26 százalékkal nőtt az átlagos bér. Ugyanilyen mértékű változás volt a Puskás Akadémiánál is, míg a Fehérvárnál "csak" 17 százalékos - tehát az NBI átlaga alatti egy kicsivel, a Ferencvárosnál pedig "meglepetésre" - egyedüliként - csökkent az átlagbér előző évhez képest, 15 százalékkal.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a bajnokság szezonja és a csapatok mögött álló gazdasági társaságok üzleti éve időben nem fedi egymást, tehát a 2021-es adat a 2020/2021-e szezon tavaszi félévét és a 2021/2022-es őszi szakaszát fedi le. Ezért nem beszélhetünk a gazdasági beszámolók alapján bajnoki szezonok gazdálkodásáról. Az NBI-es csapatok közül egyedül az Újpest váltott üzleti évet 2016-ban, így az ő mérlegük és beszámolójuk ebből kiindulva lefedi a bajnoki szezonokat is, ami hitelesebb és pontosabb képet ad a klubok szezonbeli gazdálkodásáról.
Visszatérve a klubok adataira, az, hogy az említett négy csapatnál a legmagasabb a bérszínvonal és kimagasló volt a növekedés üteme is, nem jelenti azt, hogy minden téren ők viszik a prímet. Béremelésben ugyanis több klub is túlszárnyalta őket. Mutatjuk, hogy voltak a legnagyobbak a százalékok!
A Gyirmót, mely 2021-ben jutott fel az NBI-be, a fizetések terén is szintet lépett, hiszen 63 százalékkal magasabb a kicsivel több mint egymilliós átlagbér az előző évinél.
Hasonló mondható el a szintén visszajutó Debrecenről is, ahol 42 százalékos növekedésről árulkodnak a számok. Tavaly már több mint 1,5 millióra jött ki az átlagbér.
A dobogó harmadik fokára pedig a sokáig kiesés elől menekülő Újpest került 29 százalékos növekedéssel, melynek eredményeként a tavaly nyáron végződő üzleti évben közel 1,3 millió forint volt az átlagbér.
Összesen az NBI-ben szereplő csapatok csak az átlagszámításnál figyelembe vett dolgozók bruttó bérére 23,8 milliárd forintot költöttek, ami 11 százalékkal magasabb a 2020-ban végetért szezonban érdekeltek ugyanezen kiadásainál.
Az NBI felének nincs annyi bevétele, mint amennyit bérekre költ
Ahogy azt cikkünk elején felvezettük, részletek hiányában igyekeztünk a lehető legjobban leszűkíteni a rendelkezésre álló adatokat, hogy minél közelebbi becslést adhassunk a játékosok átlagfizetésére. Viszont értelemszerűen egy gazdasági társaság részmunkaidős alkalmazottaknak is fizet munkabért, ráadásul minden alkalmazottja után járulékokat is, vagyis a teljes, dolgozókkal összefüggő kiadás a fenti közel 24 milliárdnál nagyobb tételt jelent. Ezt személyi jellegű ráfordításokként lehet megtalálni a cégek eredménybeszámolóiban, ami összesítésünk alapján 28 milliárd forintot tett ki.
A kiadás nagyságát jól szemlélteti, ha mellérakjuk a klubok által realizált értékesítésből származó bevételeket. Ennek nagysága tavaly 29,5 milliárd forint volt, vagyis épp csak fedezi összbajnokság szintjén a bevétel a fizetéseket. Igaz, emellett még jelentős, összesen 19 milliárd forintnyi egyéb bevétel is befolyik a klubokhoz, de ezek jellemzően bizonytalan egyszeri tételek, melyekre nem lehet stabilan alapozni. Ez a bevételi forrás egyébként hagyományosan magas a magyar bajnokságban. Az UEFA jelentéseiből rendre ki is derül, hogy bár bizonyos szempontokból (fizetés, bevétel) már Európa top20 bajnokságában szerepel a magyar sorozat, addig a finanszírozás tekintetében - az egyéb bevételek magas aránya miatt - sokkal inkább a balkáni és törpeállamok szintjén áll az NBI.
Bár a teljes bajnokság szintjén úgy tűnik, nincsenek túl nagy gondok, klubszinten már teljesen más kép rajzolódik ki. Az első osztályú klubok felére igaz ugyanis az, hogy
többet költenek bérekre, mint amennyi bevételük származik.
A hiányzó fedezetet értelemszerűen az egyéb bevételek tudják biztosítani, ennek köszönhető, hogy a bérek és az egyéb (pl. anyagjellegű) kiadások kifizetése után többségében valamennyire nyereségesek tudnak maradni a klubok.
A beszámolók alapján
a Mezőkövesd 1,07 milliárdos bevételével szemben 1,2 milliárdot költött személyi jellegű ráfordításokra,
a Ferencváros 5,4 milliárdjával szemben 7,4 milliárdot költött,
a Honvéd 1,3 milliárdos bevételhez jutva 2,8 milliárdot fordított dolgozóira,
a Paks 1,1 milliárdos bevételével szemben 1,45 milliárdos bérjellegű kiadás áll,
az Újpest kicsivel több mint 1 milliárdjával szemben 1,5 milliárdos kiadás volt,
végül az MTK 1,9 milliárdos bevételével szemben 2,4 milliárdot fordított személyi jellegű kiadásokra.
Persze a magas bérekkel összefüggő kiadásokra magyarázat a játékoskeretek és az alkalmazottak magas száma is; nem egy olyan klub mögött álló gazdasági társaság van, ahol a dolgozói létszám megközelíti, sőt, meg is haladja a 100 főt, míg mások például úgy tudják féken tartani a személyi jellegű ráfordításaikat, hogy az alkalmazottai száma viszonylag alacsony. Erre példa az egyik legmagasabb átlagfizetéssel rendelkező Kisvárda, ahol a személyi jellegű ráfordítás az egymilliárd forintot sem éri el szemben a közel 1,5 milliárdos bevétellel.
A fentiekből is jól kirajzolódik, hogy a magyar NBI elszálló fizetéseit nagyon sok esetben nem tudnák kigazdálkodni a piacról a klubok mögött álló cégek, az egyre magasabb focista fizetések még mindig csak egy mesterséges lufi eredményének tűnnek, amit elsősorban a NER-rendszerének köszönhetően tudnak egyre nagyobbra fújni. Igaz, ez alól talán kivételként említhető a Ferencváros, melynek az elmúlt néhány szezon sikeres nemzetközi kupaszerepléseinek köszönhetően megvan a lehetősége drágább és költségesebb játékosok leigazolására, a bevételek szerkezetének egészségesebbé alakítására. Ha ugyanis már mesterségesen kiemelnek néhány klubot a mezőnyből (NER-esek között is a "legkedvencebb" címszó alatt), akkor ott bizony élni kellene a lehetőséggel és piacibbá tenni a gazdálkodást. Hogy mi lesz a többiekkel? Néha-néha lesz egy-egy meglepetésbajnok, de amíg ez a rendszer fennáll és működik, addig az NBI sem lesz más, mint a NER-elit játékszere |
